Így használd
Írd be a kívánt legkisebb és legnagyobb összeget a kockák fölötti két mezőbe. A kockadobó kiszámolja, milyen kockák kellenek, a módosítóval együtt beállítja őket a kockaválasztóban, és a Valószínűség panelen megmutatja minden összeg esélyét. A dobáshoz nyomd meg a Dobás gombot, koppints az asztalra, vagy nyomd le az R billentyűt. Ugyanez a két mező („Számtartomány”) az oldal összes többi kockadobójában is megvan, az Egyéni dobás részben.
Hogyan választjuk ki a kockákat?
Egy kocka legalább 1-et és legfeljebb annyit ad az összeghez, ahány oldala van, így minden kocka az oldalszáma mínusz eggyel szélesíti a tartományt: a d6 5-tel, a d20 19-cel, a d100 99-cel. Egy tartomány lefedéséhez a kockadobó olyan kockákat keres, amelyek szélessége együtt éppen kiadja a két szám közötti különbséget, aztán hozzáad vagy levon egy módosítót, hogy a lehető legkisebb összeg pontosan az alsó határra essen.
Vegyük az 1–50 tartományt. A különbség 49, és 19 + 19 + 11 = 49, tehát két d20 és egy d12 megfelel. Önmagukban 3 és 52 közötti összeget adnak; ha levonsz 2-t, pontosan
1 és 50 közé esik az eredmény, ez az 1d12+2d20-2. A kockadobó mindig a legkevesebb kockát használja, amely megfelel, utána a legkevesebb különböző méretet, így
a 2–12 a jól ismert 2d6 lesz, nem pedig egy d4 és egy d8.
| Tartomány | Kockák | A legkisebb összeg esélye |
|---|---|---|
| 1–6 | 1d6 | 1/6 |
| 5–10 | 1d6+4 | 1/6 |
| 2–12 | 2d6 | 1/36 |
| 3–18 | 3d6 | 1/216 |
| 0–9 | 1d10-1 | 1/10 |
| 1–20 | 1d20 | 1/20 |
| 1–30 | 2d10+1d12-2 | 1/1200 |
| 1–50 | 1d12+2d20-2 | 1/4800 |
| 1–100 | 1d100 | 1/100 |
Miért jönnek ki gyakrabban a középső összegek?
Egyetlen kocka eloszlása lapos: minden oldalnak ugyanakkora az esélye. Amint két vagy több kockát összeadsz, egy középső összeg többféleképpen jöhet ki, mint egy szélső. 3d6-tal a 3-hoz három 1-es kell, ez 216 esetből egyetlen, a 10 viszont 27-féleképpen jöhet ki, így a 10 vagy a 11 27-szer olyan valószínű, mint a 3 vagy a 18. A Valószínűség panel diagramja pontosan megmutatja a görbét a te tartományodra.
Egy játéknak gyakran épp ez a forma kell: a hétköznapi eredmények gyakoriak, a szélsőségesek ritkák. Ha egy tartományhoz egyetlen kocka is elég (4, 6, 8, 10, 12, 20 vagy 100 szám, például 1-től 20-ig vagy 5-től 10-ig), minden szám egyformán valószínű.
Tartományok, amelyeket valódi kockákkal nem lehet kirakni
Minden kocka páratlan számmal, de legalább 3-mal szélesíti a tartományt, ezért semmilyen kockakombináció nem fed le pontosan 2, 3 vagy 5 számot. Ilyenkor a kockadobó lapos d2-t, d3-at vagy d5-öt használ, amelyet a képernyőre rajzol, ahelyett hogy 3D-ben dobná el. Az asztalnál közönséges kockákkal is megoldhatod:
- 2 szám, mint egy pénzérménél: dobj bármelyik kockával, és a páratlan eredmény legyen 1, a páros 2.
- 3 szám: dobj egy d6-tal, és felezd az eredményt felfelé kerekítve: az 1–2 1 lesz, a 3–4 2, az 5–6 pedig 3.
- 5 szám: dobj egy d10-zel, és felezd az eredményt felfelé kerekítve.
Ha minden számnak egyformán valószínűnek kell lennie
Igazságos sorsoláshoz, például tombolajegy vagy véletlen oldalszám kiválasztásához a kockák összege rossz eszköz, mert a középső számok túl gyakran nyernek. Írd be inkább
a jelölésmezőbe ezt: 1d50 – a kockadobó egy lapos, 50 oldalú kockát rajzol, amelyen minden szám esélye 2%. Valódi kockákkal
dobj egy d100-zal, és felezd az eredményt felfelé kerekítve: így 1-től 50-ig minden szám pontosan két dobáseredményből jön ki. Ha a tartomány mérete nem osztója a 100-nak,
dobd újra a maradékot: az 1–30 tartományhoz dobj egy d100-zal, a 91–100-at dobd újra, és ami 30 fölött van, abból vonj le 30-at vagy 60-at.